Ha ezen a pályázaton nem nyerek a Dörmivel, meg a Pozsgóval, hát akkor a magyar drámának és a nagyszerű szellemi műhelynek a Magyar Fokhagymafrontnak a gyehennája nyílik meg. Ez egy szervezett, gátlástalan és fajilag meghatározott kérdés, bár nem vagyok antiszemita, csak elítélem a liberális kínai fokhagymát, ennél jobban csak a zsidó folyóiratokba csomagolt, fokhagymának vélt, bűzlő fehér hernyókat.

Az emberek nem tudják és nem is értik, miről van szó. Ők szerelnek, szántanak, szőnek, vagy operálnak, tanulnak és tanítanak. Dolgoznak. Termelik a fokhagymát, a jó vastag magyar kolbászba. Tudják, hogy vannak színházak, van opera és operett, van kabaré , és néha rászánják magukat, hogy elmenjenek egyikbe-másikba. Nem is értik, a Magyar Fokhagymafront Ideológiáját, mert nincs olyan fokhagymaház, ahol az ő nyelvén szólnának.

Ma a fokhagymaházba járást még az állítólag kedvezményezett középosztálynak is meg kell gondolnia. Két jegy legalább hatezer, egy egész füzér ára, de hát van szerencsére egy értelmiségi, fokhagymagyar réteg, amelyiknek önmagával szemben támasztott igénye, hogy időnként elmenjen, és ezzel mintegy lépést tartson, és jó erős fokhagymaszagot leheljen. a bélgázokról nem is beszélve.
Kicsit más a helyzete a pesti zsidóságnak. Már évekkel ezelőtt kimutatták a zsidó folyóiratok és a  saját statisztikák, hogy a magyarországi zsidóság között nagyságrendekkel több a diplomás, jó,sőt magas állású, nagyobb jövedelmű, mint a nem zsidók vagy a keresztények között. Zsákszámra hordhatják haza a fokhagymát. Ez már a Kádár–Aczél-korszakban is így volt, sőt tulajdonképpen már a huszadik század eleje óta így van. Még Mózes mutatta meg nekik a miként kell felszedni a más által termelt zöldségeket. És amilyen szerencséjük van, ők már eleve fokhagymaszaggal jönnek a világra. 
Az Ascher Café Dörmit és engem nácinak nevez, mert kaptunk egy lehetőséget, hogy kilépjünk a liberális konszenzusból és elkezdjük megszervezni a magyar nemzeti fokhagymatermesztést. Egy icipici helyen, egy fokhagymaházban. Vagy nevezzük nevén: fokhagymázban. Leszólják a pályázatunkat, mert ezekhez olyan gondolatok vannak megfogalmazva, mint a fokhagymatavaszi és őszi vetése. Nem hiszik, hogy a fokhagymagyar igénytelen, de szívós és egészséges,kiöli a liberális bélférgeket. Meg a bankok, az OTP, a Szurgut Nyeftegaz, meg Surányi, a Fidesz. Mind az Asher Cafénak dolgozik. / Még ezt a pályázatot is ő írta ki, nem is nyerek vele... /Mi nincs ma az Ascher Café birtokában? Néhány vidéki fokhagymáz és küszködő magángerezd, de van három televíziójuk, rádiójuk és ezzel meghatározó befolyásuk a termesztésre és különösen a tömegkultúrára. Főleg az október 23-a után duggatott gerezdekre fenik a fogukat, meg a présüket. 

Én nem szándékozom lóhátról nézni a görnyedő magyart az idegen kézben lévő fokhagymaföldeken, közben a zsíros bankárok kolbásztöltő versenyein részegre alázott fokhagymagyarok hurkatöltőire tekintve. Nem. Én csak azt akarom, hogy ültetés előtt a fokhagymákat válogassuk át és a tárolási időszakban töppedt, betegség, vagy rovarkártételt mutató, esetleg kihajtott egyedeket semmisítsük meg. Sokat segít, ha ültetés előtt hideghatás éri őket. Lényeg, hogy jól szellőző, sötét helyen tartsuk mindet. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.