írta Megnemnevezett Ember

Hagymádnak hámozatlanul
Ess néki, hagymagyar,
Tic-tac az s vitamínod is,
Mely tápol s orrfacsar.

A fokhagymában legbévűl
Nincsen más, csak gerezd;
Ártson vagy használjon heve:
Itt nehogy kiereszd.

Ez az íz, melyért annyiszor
Apáid nyála folyt;
Ez, melynek kósza illata
Mindenen áthatolt.

Így bűzlenek ma is szegény
Árpádnak sávjai;
Így tojattak be mindenkit
Hunyadnak sztárjai.

Hagymaszag! Itten hullaták
Bőzös bombáidat,
S szagolgatták orrlikjaink
A fokhagymát sokat.

És annyi gyorskajálda közt,
Mosatlan száj után,
Megfagyva bár, de töltve nem,
Fokhagyma tonnaszám!

Az nem lehet, hogy annyi száj
Hiába bűzölög,
S klotyóban annyi nagy fenék
Fokhagymától zörög.

Még enni kell, még enni sok
fokhagymát, mely után
Bűzlő büffenés hangja kél
Százezrek ajakán.

Vagy főni fog, ha főni kell,
Fokhagymakrémleves,
Melytől a vastagbélmozgás
Örökké túl heves.

Ess néki hámozatlanul
Hagymádnak, hagymagyar:
Ez élelmed, s ki mást zabál,
Kajája ritka szar.

A fokhagymában legbévűl
Nincsen más, csak gerezd;
Ártson vagy használjon heve:
Itt nehogy kiereszd.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.